Szoó Judit Kilófaló
...hogy ne csak az étel fogyjon! 
KILÓFALÓ
Példa cím

A teljesség igénye nélkül néhány vélemény az eddig beérkezettek közül a Lélekkönyvről. 



A könyvben szereplő receptek fotói és a részletes ismertető alatta látható! 



"Szia!

Nagyon köszönöm ezt a könyvet, nem találok megfelelő jelzőt, hogy mennyire jó. Számomra rendszerezés, összegzés, biztatás. Nálam nem verte ki a biztosítékot, mert hasonló olvasmányaim, tapasztalataim, gondolataim vannak a világról. Nagyon sok dolgom van még magammal, a múltam elengedésével, a megbocsájtással, és főleg annak megértésével, miért állok le hirtelen, amikor végre jó úton haladok. Ez mindig is így volt, most is egy ilyen szakaszban vagyok, de most kilendítettél belőle, köszönöm. Gratulálok a könyvhöz és a sikereidhez!

Kata 

***

„Kedves Judit!

Húh, ez kemény volt.

Na, én meg az a típus vagyok, aki habzsolja a könyvet, hogy minél hamarabb tudjon meg belőle mindent. Jelentem végeztem. Az elméleti résszel, azaz nem állnak a sajtok a lében, a füstölőben, nem szaladtam el (még) fekete rizsért és a Rigó Jancsi sincs kész, de azt majd apránként. Nem ígérem, hogy a chia mag megszállottja leszek és rákkoktél lesz a főmenü (vannak sajna anyagi (persze erre nem koncentrálunk) és időbeni akadályai, meg hát ez a hús kérdés őrli kicsi szívemet, még dolgozom az elfogadható ideológián, hogy lelkem is megnyugodjon és husi is legyen. (Arra gondoltam, hogyha Isten az ember szolgálatára teremtette az állatot, akkor ez is egy szolgálat, hogy testéből táplál??

 Vagy ez nagyon gyenge??? :):):)

Puszi, Réka”

***

„Nagyon köszönöm ezt a különleges olvasmányt, az őszinte feltárulkozást, Judit!

Más-más utakon járunk, de mint eddig is, most is találtam közös vonásokat…., vonzásokat…., nagyon pozitív gondolatokat, ösztönző példákat…..

Az első véleményező szívemből szólt: nekem is „nagyon sok dolgom van még magammal”, s ahogy az eddigiek, a jelenlegi köteted is ad ehhez segítséget a nagy cél eléréséhez, a testi-lelki harmónia megteremtéséhez, megőrzéséhez.

Egyéniséged, önironikus, humoros, a földön két lábbal álló részéből itt is csillantak fel részletek - , számomra üdítően hatottak a mély gondolatok, gondolatébresztés mellett.

Köszönettel: H.”

***

„Drága Judit!

Tegnap elhoztam a két példányt… Este az ágyban elkezdtem ismerkedni a Lélekkönyvvel. Lapozgattam, innen egy-két oldal, onnan néhány – azt felmértem, hogy ez bizony nagyon más olvasmány lesz. És hosszú ideig fog tartani a kiolvasása. Talán nem is lehet kiolvasni, mert amennyire meg tudom ítélni néhány sorból, kapaszkodót tud adni az élethez. Remélem persze, hogy rossz dolgok nem következnek be, ami hátravan, azt szépen, nyugalomban, szeretetben, hitben fogom megélni.

Nagy elhatározásaim sincsenek már, de segíteni tudok majd – a lányomnak például.

És persze a recepteket kipróbálom! :)  Az olvasmánylista is jó ötlet, egészen biztosan keresni fogom ezeket a könyveket.

Puszillak: Kati”

***

„Kedves Judit!

Gondoltam, gyorsan írok pár sort a Kilófaló lélekkönyvről. Kb. 2 hete kiolvastam, alig bírtam letenni. Nagyon sok olyan gondolatot leírtál, amelyekkel már találkoztam az utóbbi időben, és/vagy amelyek bennem is megfogalmazódtak. Több könyv, amelyre utaltál, számomra is ismerős. Azonban a Te könyvedben az tetszett a legjobban, hogy mindenféle misztikum és hókusz-pókusz nélkül adtad tovább azokat a gondolat-magocskákat, amelyek beléd gyökeret vertek. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Szoó Juditot hallanám. Nem tudom, így beszélsz-e a valóságban, de gondolom igen, és ez nagyon tetszett nekem! :)

A reform-receptek is nagyon ütősek, hallottam már ezekről az új dolgokról, de biztos nem próbálnám ki őket, ha nem Te ajánlod és nem mindjárt jól használható recepttel együtt hívod fel rá a figyelmemet.

De ami a legeslegjobban tetszett (hasonlóan minden eddigi könyvedhez), az a humorod! J Sokszor hangosan kellett nevetnem olvasás közben. Ilyen könyvekre nagy szükségük van az embereknek!

Remélem, sok hasonló könyved lesz még! Kívánok hozzá sok sikert, kitartást, szerencsét!

Sok szeretettel üdvözöllek:

G. Anett

Fótról

Ui: Amúgy én is megmosom a banán héját hámozás előtt... :) De következetesen a citrusfélékét is! :)

 ***

„Kedves Judit!

Jött, láttam és győzött! ... Mármint a Lélekkönyv …

Sommásan csak annyit róla, hogy fantasztikus, felrázó, gondolatébresztő, iránymutató, és köszönöm; valamint még azt: kitűnik belőle, milyen hatalmas teremtő erő és írói talentum lakik magában, kedves Judit!

A tehetségnek pedig elő kell törnie! Lehet , hogy én már nem érem meg, de biztosra veszem, előbb-utóbb írói sikereitől lesz hangos az irodalmi élet :). Az irigyekkel, a rosszakarókkal pedig  sose  törődjön, hisz’ tudja, ilyenek mindig  voltak, vannak és sajnos lesznek is, míg világ a világ…

 Szívemből kívánom – és hiszem, hogy a Mindenható teljesíti óhajomat (majd bevonzom:) )– teljék számtalan öröme az Alkotásban, a gyönyörű Családjában és a hőn szeretett kis „magyar Toscanájukban”!

Itt kell megjegyeznem ( bár a könyv elemzésére most nem akarok kitérni ), hogy számomra a csúcs: a hajnali birtok ébredezésének leírása és az állatokhoz való szeretetteljes viszonyulása, küzdelmeinek bemutatása ( Mazsi ) egyszerre torokszorító és megnevettető; a szemem sírt, a szám nevetett  míg olvastam. Na és annak ábrázolása, ahogyan az állatok ill. az ÉLET szeretete és feltétlen tisztelete sok-sok dilemma és felismerés útján elvezeti a „húsmentes kalandozásokon” át a vegetarianizmusig, az katartikus élmény! Ebben benne van az ön teljes lelki tükörképe :)

Most én is csak azt mondhatom, amit egykor drága református lelkész Nagytatám mondott rám, amikor megszülettem: VIVAT, CRESCAT, FLOREAT! ("Éljen, növekedjék, virágozzék" - Judit megjegyzése.)

Ja, és sose hagyja el a lelki derűje, finom humora és öniróniája:). Szerintem  - a mondanivaló után – ezek írásainak legfőbb erősségei.

Gratulálok, és szeretettel üdvözlöm: Kati néni ” 

***

 „Kedves Judit!

Behabzsoltam a Lélekkönyv esszenciáját végre :) Ez az első könyved amit elolvastam és azt kell mondjam több okból is folyamatosan örömködtem:

 Először is: olyan közvetlen és laza a stílusa, hogy végig úgy éreztem, beszélgetünk (pedig, ugye hát én csak olvastalak:-))) végigkísért gyermekkorom Brunella Gasperini-s, Gerald Durrell-es olvasmányai által kiváltott humorélmény egy vonalon, másrészt a tinikorom óta apró téglákból épített "ezoterikus hídam" amire az általad kidolgozott szintézis és példa újabb elemeket telepített :)

Mivel a válaszkényszert eredményező ihletettségemet eddig már 3 napja nem hagyták kibontakozni, jegyzetelni pedig már túl álmos voltam, ezért csak néhány gondolatot szeretnék hozzád eljuttatni, mivel most már biztos, hogy nem véletlenül jutott el hozzám ez a könyv! ( még akkor is ha a futár vissza akarta vinni :))

Már meg sem lepődöm, hogy az olvasás elkezdte előtti napon néztem David I című előadását, igencsak ébredezve (pedig Halak vagyok, nem Oroszlán:-)

 A teremtést és vonzást elkezdtem gyakorolni, de nem mélyedtem eléggé bele, sokat segít az összegzésed a tudatosodásban.

És még folytathatnám, de persze gondolom mindenkinek megvan a maga verziója (ja, és én is „sült zsírt” ettem gyerekkoromban :)) 

Mindenesetre, nagyon köszönöm Neked, hogy segítettél a helyére tenni néhány dolgot és irányt mutattál a saját példádon keresztül...tényleg, a fogyásra nem is gondoltam... :) Ja, és odavagyok a sajtért, ki fogom próbálni, a kenyér pedig már sikerült!!!

Kívánom Neked, hogy mindenütt olyan nagy sikere legyen a könyvednek mint az én világomban:-)) Köszönöm még egyszer!!!

Jó éjszakát:-))

Erzsi

*** 

 Kedves Judit!

Nagyon szepen köszönöm, hogy  a könyvet megirtad es megosztottad velünk. Szämomra olyan volt mintha a sajät gondolataim köszönnenek vissza, de sajnos az iräs nem az en müfajom. Biztos rokon lelkek vagyunk. Az ajänlott könyveid 90%-ät mär olvastam, de köszönöm az ujabb jo ötleteket, mivel fejleszthetjük magunkat.

Az "Összeesküves elmelet"-röl  kb 20-25 eve olvastam elöször egy magazinban, arra gondoltam, milyen bödületes örültseg, de aztän az elmult evek alaltt rä kellett jönnöm, hogy valoban a viläg arra tart, amit ott akkor mär leirtak.

Hogy örültünk elöször hogy minden egyforma lesz es jönnek a multik  Magyarorszägra, azt hiszem ma mär  visszasirjuk a kis üzleteket, a szemelyes kapcsolatokat az eladokkal.

Nagyon örülök a könyv utolso lapjain talälhato összesitett betürendes keresöjenek, en megprobältam szines cetlicskekkel a könyvekben jelölgetni a nekem tetszö recepteket, es igen bosszantott hogy minden könyvet ät kell lapoznom ahhoz, hogy megleljem a szämomra fontos receptet.

Szuper hogy mindenre gondolsz.:)

Megegyszer nagyon köszönöm a könyvet!!!

B. Judit


Eddig az idézetek. 

Kedves Kilófalók!


A Lélekkönyvvel stílust váltottam, ezért abba fotók már nem kerültek, de szerettem volna képekkel is dokumentálni a recepteket (mert azok azért vannak benne), ezért azok erre a felületre kerültek fel (természetesen, a könyvben ennél több recept van, ez egy kis ízelítő).

A pontos receptek a Lélekkönyvben találhatók meg.

A KF palacsintapornak köszönhetően tojás és tej hozzáadása nélkül, csak vízzel és kevés édesítőszerrel csomómentesen kikeverve gofritésztát készíthetünk. 

Mákos guba: másképpen készítve, de olyan finoman, mint az igazi! 

Családunk legújabb kedvence: ecetes sós rudacska, Kilófaló módon. Brutális, abbahagyhatatlan, tehát csakis erős kontroll alatt állóknak ajánlom:):)

Pontos recept a könyvben, és ez a képes segítség a leírtakhoz. 

Az egészet megszórom sajttal, utána vágom fel, sokkal egyszerűbb, mint a kis darabkákra egyenként sajtot szórni...

Sok év kísérletezés után sikerült elkészítenem a "tökéletes" kókuszrúd receptet, ebben már nem lehet semmi kivetnivaló, hogy túl "bio" :) Természetesen a KF kekszmorzsát használtam hozzá, hála annak, már nem kell törni a fejünket, hogy mivel lehetne helyettesíteni? 

A KF kekszmorzsa sokkal sokrétűbben felhasználható annál, hogy csak kókuszgolyót, -tekercset vagy keksz-szalámit készítsünk belőle. Ezért számtalan olyan süti került a könyvbe, amit NEM KELL SÜTNI, ez nálam újabban nagyon fontos szempont lett (talán mert annyit sütöttem pár év alatt, mint más egy egész életen át sem, nem tudom), de sok-sok olyan sütit alakítottam át, ami eddig sütőben készült, most pedig "hidegen" elkészítve is el tudjuk érni ugyanazt a hatást!

A sütés  nélkül készíthető sütik sorába felkerült a rigójancsi is. Hát nem olyan, mint az igazi? És nem csak külsőre, az íze is, de nem kell hozzá tojást verni, piskótával gatyázni, nagyon gyorsan elkészül és ugyanazt az élményt adja, mintha kétszer annyi időt töltöttünk volna az elkészítésével! 

Nagyon szerettünk volna a Kilófaló nápolyik mellé csokiparányt is gyártani, de sajnos nagy mennyiségben nem úgy viselkedett a bevonó, ahogy kellett volna, ha meg annyi zsiradékot tettünk volna hozzá, amennyit igényelne, már nem beszélhetnénk Kilófalóról... Így a gyártásról le kellett tenni, na de engem nem olyan fából faragtak, hogy ha valamit szeretnék megkóstolni, abban bárki és bármi meg tudna akadályozni. Megcsináltam, és ez is olyan, hogy tessék észen lenni vele, mert olyan finom, hogy az ember csak azon veszi észre magát, hogy eszi, és eszi, és eszi:) 


 Talán emlékeztek, egyszer karácsony előtt volt egy limitált szériás, KF kókuszcukros csokiba mártott, valódi biomandulából készített marcipángolyónk a webáruházban. Az egyszeri alkalom volt, viszont az adta az ötletet, hogy mivel illúzió az egész világ, csak az ízeket és állagot kell megint produkálni, és máris kész a(z olcsó) házi hamisítvány... Ha hiszitek, ha nem, ez is KF kekszmorzsából készült, de nem hiszem, hogy rájönnél, ha nem mondtam volna meg. Te se áruld el senkinek, ha elkészíted: Kilófaló marcipángolyó a neve:), elég ennyit tudnia mindenkinek:) 

Ez a süti szerelem volt első látásra. Keresgélés közben bukkantam rá a fotójára a neten, kicsit lelombozódtam, mikor az összetevők között a fehér csokit olvastam, az mindig pici fejtörést okoz, na de nem estem kétségbe, már tudom, hogy mindig, minden helyettesíthető mással. Így született meg a kókuszdió süti névre hallgató édesség Kilófaló változata is. 

Ez pedig már a "csíkos sütemény". Láttam ezt a sütit baromi vastag tésztával is, de én még mindig annak a pártján vagyok, hogy vékony tészta, sok töltelék:) Ez abszolút ízlés dolga, az én csíkos sütim ilyen lett:)

Visszakanyarodva kicsit a sütés nélküli sütikhez: ez itt már a vakondtúrás torta. MÉg sosem készítettem, és a hagyományos receptet olvasva úgy döntöttem, ilyen áron nem is fogok:) De hát már megint csak minek van a jó öreg kekszmorzsánk,ha nem használjuk, így hát használtam. Rekordgyorsasággal elkészült és nagyon-nagyon finom! 

Mungo babos lepény (A mungó bab hamarosan megvásárolható lesz a webáruházban is.)

Sütéssel és anélkül készült sütik mellett szintén egy nagy fejezet készült a húsmentes ételekről. Ezeken belül is két kategória van: az egyik a kifejezetten, kizárólag növényi (zöldséges) pástétomok, tócsni félék, melyek nem akarnak másnak látszani, mint amik, a fő attrakció viszont az, ahol az ételhamisítás művészetté válik: amikor úgy készítünk "hús" ízű és hús érzetet keltő ételeket, melyek megszólalásig (kóstolásig) hasonlítanak az eredetire, pedig egy gramm húst nem tartalmaznak! Itt is fokozottan érvényesül a "minden illúzió csupán" - igazsága, csak fűszerezés, külső megjelenés, színek, elrendezés, formázás és apró trükkök kérdése az egész, és máris az is hódolhat a "húsevés" örömeinek, aki egyébként bármi okból ténylegesen mégsem szeretne húst fogyasztani. 

Nem kispályáztam itt sem: elkészítettem a pacalpörkölt (!), a vadas-marha, a szalontüdő (!), a disznótoros hagymás vér (!), a disznótoros rizs (ami a rizses hurkába kerül), a mindennel töltött hús (cordon bleu felturbózva), a kolbászkrém, a kocsonya "húsmentes" változatát is, mégis azzal a tökéletes ízélménnyel, mintha hússal készült volna. 

Hamis szalontüdő. A "húst" egyébként vághatjuk szélesebb csíkokra, hogy jobban hasonlítson az igazira, elárulhatok annyi kulisszatitkot, hogy a próbafőzéshez "pacal" alapanyagot használtam (de csak a csíkozása az, az íze szalontüdő:) Ebben áll a lényege: olyan íze van, amilyennek akarom.) :) 

Na jó, ez tényleg nem valami étvágygerjesztően van tálalva, de ezt tudjuk be az esztétikai érzékem alulműködésének, vagy annak, hogy mire a fotózásra került a sor, már előtte elkészítettem vagy kétszázötven másféle ételt és nem volt már annyi idegzetem a részletekkel foglalkozni :) Attól függetlenül, ez nem más, mint a bicskás szelet (velős szelet) hús nélkül, és nagyon-nagyon finom. 

Ez csak egy kis kitérő: meg akartam örökíteni a lányommal egyik kedvenc ebédünket: egy darab hekk (kis lisztbe forgatva, kisütve, de van, hogy csak simán megpárolva), egy kis főtt krumpli, gomba, bulgur, fekete rizs, és az a zöld bizony nem zöldborsó, hanem a tényleg nagyon hasonló, de sokkal rostosabb mungo bab. Úgy jóllaksz tőle, hogy eszedbe sem jut a kaja vacsoráig, pedig mindenből csak egy pici van, mégis. 

És akkor a végére hagytam a legnagyobb meglepetést, a Lélekkönyv receptjeinek fő-fő vonulatát: ez itt bizony nem egy albínó sündisznó, hanem egy szép  nagy, kb. egy kilós friss gomolya sajt, amely felvette a szűrő mintázatát, amiben préseltem. Mert bizony a Lélekkönyvben IGAZI, OLTÓS sajtok sokaságát készítheted el, elmondhatatlan, leírhatatlan sikerélményt átélve. Talán ahhoz a frenetikus érzéshez tudnám hasonlítani, amikor az ember kisüti az első igazi, mennyei kenyerét, ami már nem csak "ehető", hanem bizony eszméletlenül finom és tökéletes is:):) 

Mielőtt most csalódottan azt gondolnád, hogy persze, biztos be kell hozzá szerezni méregdrága adalékanyagokat, eszközöket, savfokmérőt, folyadék hőmérőt, kell speckó sajtérlelő műhely, pince, műtő sterilitása, akkor te még nem ismersz engem:):):) Még mindig nem:) Én az egyszerű, gyorsan, könnyen megvalósítható, "nekiesek és már csinálom is" -dolgokat szeretem, és a sajtkészítéshez is így álltam hozzá. Még csak egy árva hőmérőm sincs, sajtérlelő helyiségről meg egyéb speciális dolgokról nem is beszélve. Neked sem lesz rá szükséged. Abból indultam ki, hogy ha a legenda szerinte Marie Harel-nek az ezerhétszázas évek végén sikerült egy apáttól megtanulnia a hosszabban eltartható, lágy sajt készítésének titkát, akkor én a XXI. században a "mindennel" felszerelet konyhámban (folyóvíz, áram, megfelelő körülmények) már csak meg tudom csinálni! És megcsináltam. És te is meg fogod:)

Ha van akkora tisztaság a konyhádban, hogy tudsz lekvárt készíteni és azok nem buggyannak meg  két hét alatt, akkor az a "normál" tisztaság bőségesen elég lesz a sajtkészítéshez is! Érlelőkamra sem kell, télen elég egy fűtetlen helyiség: kamra, garázs, kifűtetlen szoba, üvegezett veranda, spejz valamelyike csak akad a legtöbb háztartásban. Ha egyik sem, akkor nyugalom: ott a hűtő, hiszen nyáron nekem sincs más lehetőségem, sem pincém, se kamrám...

És akkor most kapaszkodj meg: tudod mi mindent fogsz készíteni és megtanulni a Lélekkönyv segítségével? Hogy ha beviszed hétfőn a munkahelyedre, vagy viszel kóstolót a szomszédoknak, ájuldozni fognak, hogy ezt TE csináltad?! :) Bizony te!

SZóval, kezdünk a sima, friss gomolyával (mindent tehéntejből készítünk egyébként, nem kell kecsketej után rohangálnod...), aztán csinálunk érlelt gomolyát is, utána feljebb lépünk éssss: házi parenyicát készítünk, bizony, és azt is megmutatom, hogyan tudod megfüstölni: igen, házi füstölésű friss parenyicát fogsz reggelizni:) Aztán készíthetünk ömlesztett sajtot is, vajat (nem rázogatunk semmiféle befőttesüveget félórákig, mégis lesz finom, friss házi vajunk). Készítünk bevonóban érlelt sajtot (ez több hónapig is érhet), megtanuljuk a sajtkultúrák használatát, készítünk túrót, édes és finom és friss ordát, és a végére hagytam a számomra legnagyobb sikerélményt adót: CAMEMBERT sajtot is csinálunk! Bizony, bizony! Nekem most is érik vagy három darab a hűtőben, és  a gyerekeim egész télen rajtam röhögtek, amikor a fűtetlen gardrób helyiségből esténként kivittem a konyhába az érés alatt lévő sajtokat, és "drága szent sajtoknak" becéztem őket:):):) Forgattam, nézegettem, megszagoltam, és gyönyörködtem bennük:) A gyerekeim meg vinnyogva röhögtek, de ezt kezdem megszokni:):):):) Ezt váltja ki belőlük a kissé hibbant anyjuk, de asszem ha eddig nem sikerült normálisnak lennem, már eztán sem fogok:):) 

Sóval darált paprikával ízesített gomolya a sófürdőben

Olajban tartósított sajtot is készíthetünk, ez itt egy fokhagymás változat. Már lassan öt hónapos és kutya baja (esszük is persze, de kíváncsi vagyok, mennyit bír ki). Szépen feldíszítve, vagy kifejezetten szép üvegbe eltéve személyre szóló, magunk készítette ajándékként is megállja a helyét! 

Készül az orda! Nagyon finom, nagyon egészséges, rendkívül könnyen emészthető, zsírszegény, "fogyókúrába" kifejezetten ajánlott; édesen és sósan is, a túróval azonos módon felhasználható tejtermékről van szó. 

Itt a csodás, habos, levegős,semmihez sem hasonlítható - mert a te kezed munkája! - finom házi vajunk! 

Nem is igazi sajtkészítő az, aki legalább egyszer nem próbálja ki a lilahagymás sajtot:) 

Itt már a csodás kis parenyicák úszkálnak a sófürdőben


Hát nem gyönyörűek? :) 

Ez itt az első füstölt sajtom (nem csak parenyicát lehet természetesen füstölni, hanem bármit), itt még nem voltam túl rutinos a házi füstölésben, úgyhogy kissé meg is girlleztem őket szinte:), de azért nem annyira: hihetetlen finom, füstölt külső réteg képződött, na és az íze... :):) (Jó,  aki olyan helyen él, hogy nincs udvara, csak erkély, biztatásul mondom, ha minden kötél szakad, kapható folyékony füst is... )

És akkor a "drága, szent sajtok" :):) Jól látható a különbség, a bal oldali kb. csak 1 hetes, a jobb oldali viszont legalább kettő, azon már szépen látszódik a nemes penész:) Asszem ez "pályám" csúcsa, először teljesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy képes lennék camembert itthon készíteni, de mégis:):)

Nos, egy ilyen reggeli? :) Ez még érhetett volna, de már nem bírtam ki... Így is nagyon finom volt és azóta is az:):)

Ez egy kis ízelítő a Kilófaló lélekkönyv - A végső megoldás? című könyvem receptjeiből, de ha követed a teljesen érthetően leírt lépéseket, ilyen és ehhez hasonló csodákat alkothatsz Te is. :)